Ivi akárhogy is akarta, nem tudta kinyitni naplóját. Lill így szólt:
- Esetleg nem tudsz valakit, aki tudna segíteni?
- Nem... is... tudom...Áh! Lill köszönöm, hogy eszembe juttattad. -hálálkodott Ivi.
- Öömm...mit is? -kérdezte mosollyal.
- Hát Armatusz bácsit. -vágta rá Ivi. Gyere, most elmegyünk hozzá, megkérdezni, mi legyen most a naplómmal. Ha nem kapjuk el az a sátánfajzatot, lehet, hogy ő erővel nyitja ki. Az olyan a naplómnak, mint egy nyaktörés: tehát halál. Kérlek siessünk. -kérlelte Lillt.
- Rendben. Siessünk.
Elindultak a Procellába.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
A könyvtárban...
Lill bekopogott, és Ivi hangja volt hallható:
- Nagybácsikám!
- Ivy! Hát itt vagy kincsem?
- Üdvözlöm önt, én Lillana vagyok, Ivi barátnője. -mondta Lill.
- Üdvözöllek Lilliana. Szólíthatlak Lillnek? -kérdezte Armatusz bácsi.
- Természetesen. -jelentette ki határozottan a fiatal légilény, Lill.
- Mi járatban vagytok errefelé? -kérdezte a könyvtáros bácsi.
- Nos...Armatusz bácsi...hát az a helyzet, hogy egy férfi bemászott az ablakunkon, és elvitte a naplómat, Lillel visszaszereztük, de a pecséten késnyomok, vágások vannak. Nem tudom kinyitni, és benne van az amulettem is, amivel megvédhetném magunkat. -fogalmazott Ivi.
- Hű...Ivy...Megnézhetem?
- Persze Armatusz bácsi, tessék. -adta oda könyvét nagybátyjának.
Armatusz bácsi letette egy asztalra a Novust, és bement az irodaszobájába. Előhozott egy hibiszkuszvirágot. Szépen piroslott. A Novuson lévő pecsétből kiállt egy hajtásféle. A bácsi a virág csészelevele alatt meghagyott kis szárát a Novus pecsétjéből kiálló hajtáshoz érintette, és megtörtént a varázs. A pecsét beforrt, mint egy seb. A N betű könnyebben kiolvashatóbb lett, és kirajzolódottabb.
- Azta!! -csodálkozott el egyszerre a két lány.
- Nyisd ki szívem. -nézett Ivire.
Ivi az ujját a nyomatba helyezte, és a könyv kinyílt. Kivette a képet a naplóból, és a kezében a kép amuletté változott.
- Köszönöm drága bácsim! -ezzel megölelte nagybátyját, és az elköszönés után hazaindultak.
Épphogy betették a lábukat a házba, észrevették, hogy a férfi ismét a házban van, és Georgot túszul ejtette. Nyakához kést fogott, és fülig érő sátáni mosollyal üdvözölte a lányokat:
- Ó...George. Nézd kik vannak itt. Végig nézik a halálodat!
A lányok megdermedtek.
*****************************************************************************************************************
Mi történhet Ivi édesapjával? Talán Ivi őt is elveszti, vagy a férfi csak megsebzi? Egyáltalán mi a szándéka? Kiderül a következő részben, a hétvégén.
AJÁNLOM AZ OLDALT
