Ivi karjába fúródott az a kés, amit a fővezér eldobott. Gyorsan távozott, hogy ne tudjanak visszatámadni. Ekkor Fessia és Lill is odarohantak hozzá. Lill kirántotta a véres kést, Fessia pedig szaladt segítségért. Már majdnem elbotlott siettébe, annyira futott. Lill pedig nyugatta testvérét. Hamarosan Fessia meg is érkezett 2 gyógyítóval és egy harmadikkal, aki tulajdonképpen csak segíteni szeretett volna. A két orvos megállapította, hogy a csontba fúródott a kés. Megállították a vérzést, bekötötték a karját egy vékony műszálasz szalagfélével. A másik orvos a kezére tett két kék színű levelet, egy nagy, sárga virágot és valamilyen löttyöt. A folyadék el kezdett fényleni, mint a mesékben. Csak itt nem magától, hanem az orvos ráöntött valami fényes, csillmáló port. Aztán hirtelen a karja csontja összefort, csak a nagy tátongó véres seb maradt meg. Azt lefújták egy sprével, ami fertőtlenít. Fáslival betekerte Ivana alkarját. Majd így szólt:

- Hamarosan beforr rendesen a seb. Vigyázz rá, ne végezz fizikai munkákat. Tehát ne emelgess, cipelj, ilyesmi...

- Kö-öszön-nöm. -remegett a félelemtől Ivi. Nem tudta feldolgozni a történeteket. Ha jobban dob, a szívét is eltalálhatta volna.

Telt, múlt az idő. A fiatal lányból egyszerre fiatal nő lett. Az idő múlik, végtelen. Miközben cseperedett fel, író lett belőle. Még csak 21 éves volt. És már elismert író. 1969-et írunk. November 5.-e van. Késő ősz. Még mindig meleg napok vannak, itt Londonban. A fák már majdnem kopaszak, csak egy-két-három levélke maradt a vékony ágakon. Hogy mi lett a szereplőkkel? Folytatom tehát a történetet.

Lill és Iviana elköltöztek apjuktól, és vettek egy nagyobb házat a belvárosban, Londonban. A Temze folydogáló, hűs víze mentén egy eléggé nagy méretű, de mégsem egy "villa" nagyságú házat. A két húg szeret ott lakni. Lillből színész lett. Imádja ezt a műfajt. Ivi pedig már a 8. nagykötetű regényét írja. Roppant érdekes, ifjúsági, néha krimi fajtájú műveket ír. A két lány boldogan éldegélt otthonukban. George, a lányok apja pedig tengerbiológusi munkát végez. Felhagyott a vegyész-üzemmel, belefáradt ebbe. De mint tengerbiológus, az Északi-tenger partvidékén tevékenykedik.

Mindenki megváltozott. Mindenki máshogyan él, megidősödött. Iviana mesevilágával felhagyott, egy fiatal "trónörökösnek" szánta. Becses tett volt. De azért még mindig ír regényeiből a varázskönyvébe idézeteket, vázlatokat, rajzokat. Iviana szobájában ült, éppen egy mesterművén dolgozott. Lill ugyanabban a szobában gyakorolta szövegét a színpadra, a London Palladium színpadára írt darabot. Ekkor valaki a diófából készült, kemény faajtón kopogott valaki. Iviana nagy nehezen felállt székéből. Kinyitotta az ajtót, és kidülledt szemekkel nézett az ott ácsorgó emberre.

- Te...ő mit keresel itt? .................

Vajon ki lehet ekkora hatással Ivianara. Kiderül hamarosan.