Miután elfogadta Lill a felkérést, felkapta a finom fehér vászon kabátját, fekete táskáját, ami jól passzolt a sötét farmerhoz. Belebújt még a magassarkújába, és már ment is. Útközben gombolta be a kabátot, mert eléggé hűvös volt az idő, és úgyebár, nem akarta megvártatni Jamest sem.

James: És amúgy mit csináltál itthon?

Lill: Gyakoroltam az előadásra...

James: Értem.

Lill: A tesóm meg elment a városba, hogy elintézzen pár dolgot.

Mivel a kávézó a házzal szemben volt, nem kellett sokat fagyoskodniuk sem. A sarkon volt a The Best Caffee. Csokibarna és krémszínű bútorok voltak összeválogatva bent. Elég kicsinek látszott kívülről, de belülről nagyon nagy volt. A jó berendezés és a modern bútorok, díszek miatt.

James: Ülj csak le...válassz egy helyet. Addig hozok valamit. Mit kérsz?

Lill: Jó...egy banános, tejszínes shaket kérek. -mosolygott önfeledten rá.

James: Oké. Pár perc, és hozom. -viszonozta kedvesen a mosolyt.

Lill: *Hm...azt hiszem egy nyugodt helyet választok! Nem is hiszem el...engem hívott el?! Király!!!!* -tombolt belül.

Miután kihozta James Lill shakét és az ő krémkávéját, leült vele szembe.

James letette az ő forró, égetően meleg kávéját, óvatosan lerakta Lill innivalóját, majd mikor engedte volna el, Lill odanyúlt, hogy ihasson, s pont a kezéhez ért! Persze mindketten zavarba estek, ígyhát gyorsan elhúzta a kezét, bocsánatot kért és megköszönte, hogy odavitte neki.

James sokat mesélt izgalmas gyerekkoráról, kalandjairól és mindenféléről. Lillt láthatóan lenyűgözte.

James: Olyan rég tudtam valakivel így elbeszélgetni.

Lill egyetértően bólogatott.

James: Nagyon jó volt ez a délután...

Lill nyugodtan az órájára nézett, hogy lássa, mikor jön vissza a nővére. Fél hét!!!

Megijedt, hogy már ennyi az idő...fejhez kapva sietve így szólt:

Nézd...most már mennem kellene...

James is épp erre gondolt. De ahogy felöltöztek és kiléptek az üvegajtón, leesett az idei első hó. A hópihe pont Lill világos hajába esett. Csillogott.

James: Oh. Látom fázol. Gyere, -s átkarolta.

Először kicsit kellemetlen volt Lillnek, majd szinte elolvadt a boldogságtól. James hazáig kísérte. Az ajtó elött James hajolt Lill arcához, aki odanyomott neki egy puszit. James elpirult, aki viszonozta.

Lill: Szia Jam.

James: Szia Lilly.

James még visszafordult és átölelte. Ahogy James elment, mögötte meglátta a könnyeit potyogtató nővérét.

Lill odaszaladt volna hozzá, de ő odaszaladt az ajtóhoz, hogy kinyissa és bemenjen a szobájába.

Lill: Ahj...ne! Ivi...kérlek! Ne haragudj rám!

Ivi: Csak menj innen! Hagyjál.