Mikor Ivi magához tért, már sehol sem látott senkit. Ránézett az órájára, de szerencsére csak pár perc telt el. Rohnat fel húgához, hogy végre megtudja, mi van vele. Szerencsére még épp időben odaért. A nőver mondta neki, hogy Lillnek már nem kell sok idő, mert már nagyon erős fájdalmai vannak. S hirtelen amikor mindketten elhallgattak, egy kisbaba sírását hallották meg.

Ivi nem is várt, egyenesen berohant a szobába, hogy lássa a kicsit. Éppen a kezében tartotta a vizes kisbabát. Mivel Lill nem teljesen ember, a vére sem olyan mint például Jamesnak. Szóval a kisbaba nagyon szépséges volt. Hatalmas szürkés szemei és pici szája sírt. Amikor James és Lill meglátták Ivit, egyből rámosolyogtak.

Ivi: Lill! Hát megszületett!

Lill: Igen! -nevetett és sírt örömében.

Ivi: Gratulálok nektek, gyönyörű baba!

James: Köszönjük -s ő is nagyon mosolyogott rá.

Késöbb már a babát lemosdatták, hogy patyolattiszta legyen, és jól bebugyolálták és egy nagyon aranyos kis ruhát adtak rá.

Lill: A neve Aira (ájrá) Morrison.

Ivi: Gyönyörű neve van. Ő a kis légilény!

James: Jaj, megfoghatom?

Lill: Persze.

Ahogyan az apuka a karjában tartotta újszülött kisleányát, olyan örömteli könnyek cseppentek ki szeméből, hogy amikor a kisbaba arcára estek a könnycseppek, a baba egyre inkább csillogott.

Visszadta feleségének, hogy megszoptathassa a kicsit.

Lill: Én kis Airám. Olyan szépséges baba vagy, kicsim.

Ivi is nagyon boldog volt. Tudta hogy ez a kislány, az ő unokahuga mindenképpen a legjobbat fogja kapni tőle. Szépen hazament Ivi és a büszke George is, aki először láthatta a nagyszülők közül a kis Airát. Másnap reggel, október 18-án James is felhívta az ő szüleit, hogy jöjjenek el a kórházba, meglátogatni a kis jövevényt. Ők is nagyon boldogak voltak, mert egyszerűen imádták a kislányt.

Október 19-én haza is engedték Lillt és a picit. Akkor mindenki szép sorban jött, hogy megnézhesse a kis Airát. Barátok, rokonok, ismerősök, munkatársak...mindenki érkezett. Október 20-án Ivi ment látogatóba. Egész nap játszott a kicsivel, míg el nem aludt Aira. Lill és James naplót vezetett Aira kisbabakoráról. Ivi úgy érezte, különösen kötődik hozzá, de nem tudja miért. Nem is úgy érezte mintha az övé lenne, hanem mintha a testvére volna. Ezt a kötődést ő sem értette.

Telt, múlt az idő. Ismét tél volt. De ez még sem olyan, mint a többi. Melegebb és enyhébb tél volt. December 17-én ünnepelték Aira 2 hónaposságát. Úgy gondolták az első karácsonyán ,ami egy hét múlva lesz, egész biztos, hogy felejthetetlen lesz számára.