Mikor Aira mosolygott, a szél annyi ideig elállt, majd ha már nem nevet, újra fúj. Lilltől kapott egy nyakláncot, ami mindig megvédi őt a gonosz szellemektől, a vízi és tűzlényektől is. Aira folyton csak nevetett. A környéken nem esett a hó december 20-ig. Este Aira meglátta élete első lehulló hópelyhét. Nagyon tetszett neki. Csak vigyorgott és aranyosan nevetett. Anyja karjában vitte ki a teraszra, és Aira csodák csodájára kinyújtotta a kezét, hátha belesik egy kis szállingózó hópehely. És szerecséjére egy a kezére hullot, amitől persze megijedt, és lerázta a kezéről.
Lill: Kicsim, a hó hideg.
Aira: Dede
Lill: Igen, dede. -nevetett.
Aira: Dedede
James odalépett hozzájuk a papucsába bújva, és óvatosan megsimogatta kislánya arcát.
James: Jaj, te kis huncut!
Aira mosolyogni kezdett és apjára figyelt. Már megszokta, hogy kis huncutnak hívja, így tulajdonképpen az Airára és a kis huncutra hallgat, mint a neveire.
Lill: Fogj meg mégegyet huncut!
Aira megértette anyja mondanivalóját, kinyújtotta ismét a karját, de amint a kezére esett egy kis hókristály, egyből a szájába vette a kezét, és grimaszolt. Szülei pesze nevetésben törtek ki, ami a kicsi számára ragályos lett, és ő is huncutan nevetett.
Bementek a házba, és megvacsoráztak. Reggel, 21-én Aira rángatta a rácsot és sírdogált. Anyja értetlenül nézett rá, hogy mi a baja. Ahogyan kivette, Aira kapálózott. Így hát lerakta a földre, és megkérdezte, mi a baja. S ekkor a kislány felült a földön, négykézlábra állt, s menni kezdett az ablak felé.
Édesanyja csodálkozott, mert ez volt az első lépése négykézláb. Aira leült az ablak elé, és csak bámulta, hogy a kertet fehér lpel borítja. Csodálkozva nézte, az ablakot még össze is nyálazta. Annyira tetszett neki, hogy sikoltozni, tapsolni és nevetni kezdett.
Lill kifutott a kisszobából egyenesen a hálóba, hogy felébressze Jamest. Ő ráncolt szemöldökkel és félig nyitott szemekkel nézett feleségére, majd ahogy Lill a tudatára adta, kislányuk megtette az első lépéseket, egyből kiugrott az ágyból, hogy megnézze a kis tüneményt.
Ő is nagyon örült neki, ahogy látta, Aira ül az ablak elött.
James: Szia kis huncutom!
Mosolyogva hátrafordult, és ahoyg meglátta apját, négykézláb sietett apjához. A kicsi James lábába kapaszkodott. Ő felvette gyermekét, és nevetve szólongatta.
Lill: A lányunk már négykézláb megy!
James: Bizony bizony. A kis huncuté a világ!
AJÁNLOM AZ OLDALT
