Ivi a földön hevert, és egy vérző seb volt a feje tetején. A női mosdóból két férfi ment ki a folyosóra, ahonnan lehet bejutna a férfi mosdó is van, tehát észrevétlenül jöttek ki. Mivel a fülke ajtaja, ahol Ivi feküdt, tárva nyitva volt, kicsi volt az esélye, hogy ne találná meg valaki. És 10 percen belül már jött is egy hölgy, aki egyből sikítozni kezdett. Kiszaladt onnan, majd elment a pultoshoz, hogy jöjjön gyorsan. Ő is megijedt, hívta a rendőrséget.

Amelyik két rendőr kijött a helyszínre, az a kettő volt, aki letartóztatta Rovenát is. Egyből felismerték a híres írónőt, és míg csak az agyukon ez a gondolatmenet végigfutott, a mentősök is megérkeztek. Az épületből addig a rendőrök kitessékelték a vendégeket, akik mind csak kérdezősködtek. ''Hol van a hulla'', ''Van hulla?'', ''Mi történt?''.

Mindenki nyugtalan volt. A mentősök úgy döntöttek, hogy mentőhelikoptert hívnak, mivel Ivi állapota nagyon súlyos volt. Bevitték a kórházba, ahol nem sikerült újraéleszteniük. Végül mikor felhívták a családtagokat, hogy jöjjenek a kórházba, és őket bejőve akarták tájékoztatni arról hogy szerettük meghalt. Ám egy fiatal orvosnő így szólt: Doktorúr, jöjjön, felébredt!

Ivi végre felkelt, és stabilizálták az állapotát. Eközben a hír egyre és egyre jobban terjedt. Már Londonból is kiutott, sőt, már Lotta is hallott erről az egészről Párizsban. Bemondták a híradóban, hogy a híres írónő, Iviana Season súlyos fejsérülésben szenvedett, de szerencsére jobban van már.  Két hét múlva kiengedték őt.

A naplójában ezzel a bejegyzéssel írta ki magából a fájdalmait és a furcsa sejtelmeit.

''Kedves naplóm!

Ma érkeztem haza a kórházból, ugyanis valaki az oldalamon megszúrt, elestem és jól bevágtam a fejemet. Rémes volt. De végre itthon vagyok szerető családom körében. Még Lotta is eljött hozzám. Nagyon örülök, hogy itt vannak nekem a családtagjaim, akik szeretnek. Ám ez csak a boldog része az egésznek. Sejtem ki volt az, vagy kinek az emberei lehettek, akik majdnem megöltek. Szerintem Rovena emberei voltak. Hiszen csak ő tudhatott a kódról, amit leírtam...de vajon hogyan nyithatta ki a könyvemet? Azt hiszem elmegyek a jó öreg Armatusz bácsihoz, hogy megtudjam, vajon mi a megoldás. Van egy olyan megérzésem, hogy neki tudnia kell a választ, mivel jövőbe és múltba látó képességei is vannak. Most viszont zároms soraimat. Holnap megyek a walesi könyvtárba.''

Letette a könyvet, majd kiment a szobájából, vissza a nappaliba a családjához.

Másnap elindult Walesba, hogy  megtudja, vajon igaza volt-e a balesettel kapcsolatban. Ám mikor a könyvtár elé ért, meglátta, hogy zárva van. Csodálkozott, ugyanis a könyvtár minden nap este hatig van nyitva. A hideg, februári szél az arcába fújta a haját. Majd megkérdezte az első szembejövő embert, hogy mi történt a könyvtárral.

Ivi: Jó reggelt, hölgyem. Válaszolna kérem egy nagyon fontos kérdésre?

Hölgy: Persze, mondja csak.

Ivi: Mi történt a könyvtárral?

Hölgy: Hát maga nem tudja?

Ivi: Mit?

Hölgy: Hát Armatusz bácsi sajnos elhunyt.

Ivi: Hogy tessék?

Hölgy: Sajnos jól hallotta...a múlt héten történt. Bezárják a könyvtárat, és az összes könyvet elviszik kedden.

Ivi: De hisz az holnapután van!

Hölgy: Igen...nézze most mennem kell.

Ivi: Köszönöm hogy szólt...

Hölgy: Igazán nincs mit. A maga családtagja volt?

Ivi: Igen, a nagybátyám.

Hölgy: Ó, nagyon sajnálom... őszinte részvétem. Kérem bocsásson meg, de dolgoznom kell menni. Viszont látásra.

Ivi: Köszönöm. Viszlát. *Meg kell mentenem a könyveket, de nagyon gyorsan. Ott vannak az utolsó reményeim. Hiszen ez volt az ő élete! Az ő novusza is. Ajj, amit ő írt regény...meg kell mentenem!*

Azzal cselekedni kezdett. Elővett egy régi kulcsot, amit még anno ő adott neki, ha vészhelyzet van a könytárban. Gyorsan bement. Felkapcsolta a villanyt, és keresett egy zsákot, amibe belerakta a régi, poros könyveket. Segítségül testvérét hívta, hogy jöjjön Walesba, megmenteni nagybátyja ''hamvait''.