39. rész
2013.03.23. 15:13
A betűk mögötti sorok
Ivi: Lehetetlen. Nem lehet!
Ugyanis a levélben ez állt:
Iviana!
Ezeket a sorokat a te nagybátyjádtól olvasod. Tudom, hogy számodra
ez most lehetetlennek tűnik, de tudnod kell, hogy {csak testem, de}, a lelkem
nem távozott el. Ezt az üzenetet tiszta lelkemből írom neked. Tudnod kell,hogy
nagyon köszönöm azt, hogy megmentetted a lelkem, és a könyveket is. Most
leírom azt, amit szerettem volna mondani neked. Vigyázz az ellenségekkel!
Látom a jövődet. Nagyon visszaüthet a sors a kedvességed és a jóságos lelked
miatt. Kérlek! Hogy ne keresd azt a kulcsot! Annyit írhatok, hogy közelebb van,
mint ahogy te gondolnád! Túl közel ahhoz, hogy megérintsd, de túl messze, hogy
látsd. Ha megfejted a betűk mögötti sorokat, rájössz az előző mondat is.
Aki téged nagyon szeret: Armatusz bácsikád figyel fentről.
Ivi először nem értette nagybátyja mondanivalóját, de utána gondolkodni kezdett. Rájött arra, hogy a 8. sor közepén kezdődő mondat egy regényéből való idézet, méghozzá A Röppenő ifjak c. műve. Ez az ún. telenovellára alapuló regény. Nem telenovella, hanem egy regény. Szimplán regény formában.
Az aláírást figyelte. Hiányzott neki az a finom vonás, amit tőle mindig látott. Ahogy a finom, gyenge csuklómozdulatú aláírást látta, hogyan íródik. Mégis olyan gyorsan, egy vonással írta. A visszaemlékezései fájtak, de tudta, hogy erősnek kell lennie, hogy megfejthesse a mondanivalót.
Visszament Walesba, a könyvért. Mindig az ő könyveit bújta, szinte mást nem is olvasott.
Gyorsan megjárta az utat, mert nem volt forgalom. Beleolvasva vett észre valami különöset.
Amikor lapozott, a sorok eltűntek, mintha elmosódnának.
Nagyon megijedt. S 10 percen belül a könyv üressé vált. Elővett egy másik könyvet, de az is üres lett. A szobában, a szőnyegen érdelve sírt. Félt, hogy Armatusz bácsi eltávozta miatt tűnnek el az írásai. Nem tudta, hogy mitévő legyen...
|