Ivi hazament. Leírta egy papírra tollal az alábbi kódot: 1NthEL15r.

A konyhaasztalra letette, de megszomjazott, és ivott egy pohár vizet. Ám észre se vette, hogy a pohár oldala is vizes volt, és a papírra cseppent néhány csepp. Letette a poharat, és csak utána vette észre:

Ivi: Jaj! NE!!!

S hirtelen észrevette, hogy a számok és a betűk összefolynak, és 3 szót alakított ki: In the libr.

Ivi: A könyvtár!

Mivel az ''in the libr.'' azt jelenti, hogy a könyvtárban, egyből oda sietett.

Este 5 óra.

A Hide Street sötét, elhagyatott volt. A hó szállingózott. A szél hideg és csípős volt. Ahogy a könyvtár ajtaja elé állt, észrevette, hogy egy kis eszményi fény van bent. Előkotorászta a kulcsot. Kinyitotta, és meglátta Fessiát.

Fessia: Ivi! De jó, hogy látlak -azzal felállt a szőnyegről, hogy megölelhesse Ivit- , ugye tudod, hogy most nagy szükség van rád valahol?

Ivi: Szia Fessia -ölelte át régi barátnőjét- nem, miért?

Fessia: A xivikok támadnak!

Ivi: Már nem az én világom...

Fessia: Nem a világodat akarják megtámadni, hanem téged!

Ivi: Hogy mi? Miért engem?

Fessia: Mert Xarxus tudja, hogy találtál valakit, akinek átadhatod az örökséget!

Ivi: Találtam?!

Fessia: Jaj, akkor még nem jöttél rá...ki az akit mindennél jobban szeretsz?

Ivi: Az én kis Airámat!

Fessia: Ő alkalmas lenne a világ fenntartására. Ugyanolyan képességei vannak, mint neked, csak ő még örökölt anyja erejéből is...

Ivi: Azt mondod, hogy ő is skilla?

Fessia: Igen.

Ivi: De én...nem is gondoltam rá...

Fessia: De érezted, hogy nagyon kötődsz hozzá...

Ivi: Mindegy. Mit tehetek?

Fessia: Cselekedni kell. Csak akkor fog menni, ha Ameszticésztől elkéred az obszilicén nyakláncot.

Ivi: Az melyik?

Fessia: Olyan nyaklánc, aminek a lánca obszilicénből van, medálja egy gyémánttal kezdődik, egy delfinnel folytatódik, majd egy rózsaszín gyémánttal ér véget.

Ivi: És mire jó?

Fessia: Mindent és mindenkit megvéd, akit a viselője szeret.

Ivi: Menjünk akkor Ameszticészhez.

...

A palotában Ameszticész odaadta nekik a nyakláncot. Ám ennek volt egy szerződése is: Először Ivi ujját megszúrta egy tűvel, és az első csepp kiserkenő vért hagyták a fehér gyémánytra cseppenni. Zölddé változott, ami azt jelenti, hogy a viselő szíve a helyén van. Majd meg kellett mártóznia a köd forrásában, a lánccal a nyakában.

A forró vízben kellet fel s alá merülnie, majd kijönnie a vízből, így megszentelődik. Még vizesen el kellett mondanaia azt imát. A vizes ruhája egy gyönyörű kék ruhává vált. Ebben a ruhában kellet táncolnia az égi hattyúkkal s vízen. A hold szépen a ruhájára sütött, a nyaklánc, a ruha, minden fényessé, csillogóssá vált. A lánccal új képesség született: bármikor felveheti ezt a kék ruhát, vagy bármilyen másikat, amit csak elképzel.

Majd Ivi világába mentek, az uralkodónőhöz.

Elvirának hívják. Bementek a kastélyba, hogy értesítsék őt a lemondásról.

Elvira hosszú, szőke göndör hajjal rendelkezett, és különösen szép zöld szemmel.

Elvira: Kik vagytok?

Ivi: Én Iviana Season, ő pedig Fessia. Én a volt uralkodó vagyok, és tájékoztatlak, hogy van egy trónörökös. Aira Morrisonnak hívják.

Elvira: Harcoljon meg velem!

Ivi: Még csak 4 hónapos! Én harcolok meg veled az ő nevében!

Elvira: Nem! Te túl képzett vagy!

Ivi: Mert te nem?

Elvira: ...-szó nélkül maradt.

Ivi: Kérem a harci szerekésemet! -azzal átváltozott harci ruhába.

Elvira nem is öltözött át, hanem átváltozott valakivé...

Valaki olyanná, aki Ivit megölheti.