A titokzatos rendszám II.
Majd az izgatottságtól aludni nem tudott, tehát felírta egy papírra, nehogy elfelejtse:
Leírta még egy papírra. Az egyiket a Novusba csúsztatta bele, a másikat pedig a konyhaasztalra tette. Mivel hajnali 3 volt, nem akart rendőrséget hívni, mert nem sürgős eset.
Visszafeküdt, de hamar, már negyed 7-kor felébredt. Nem bírt tovább várni. Tárcsázta a rendőrség számát, és elmondta, megvan a rendszám.
Ivi nem tévedett, ugyanis ez az autó igazoltatva lett, s kiderült, hogy ki tulajdona a jármű. Azt is megmondták, ebben a pillanatban hol parkol.
Ivi szólt a gyermekrablásról is, és a hölgy, akivel bezsélt, szólt, hogy értesíti a munkatársait, hogy siessenek helyszínre.
Fél hét, de az utcában sziréna hallatszott. Ivi kiszaladt az erkélyre, s megpillantotta egyből a rendőrautót. Látta, ahogy az utca végén néhány sötét ruhás megy az egyik ház elé. Nem is ennek az utcának a végén volt, hanem félútnál volt egy elágazás, oda szaladtak a rendőrök.
Ivi nem várt, belebújt egy kardigánba, s pizsamában rohant az utcába. Meglátta a rendőröket közelről, de félt odamenni hozzájuk, ezért az egyik pad mögé guggolt, s onnan leste az eseményeket.
Kisgyermek sírásra lett figyelmes. Ott volt Aira. Egy férfi kezében tartotta őt. Ivi nem várt tovább, odament, s közölte, ő az aki segélyhívást indított. Bemutatkozott, majd krjába vette a sértetlen kisbabát. Arca egyből kivirult, amikor nagynénje kezébe került.
Ivi: Már nincsen semmi baj...ne aggódj. -sikerült megnyugtatnia hála égnek.
A nőt, aki a házban volt, letartóztatták. Abban a pillanatban, ahogy kikísérték, ő ideges volt, mozgolódott, próbált a két őt szorító rendőr kezéből kiszabadulni. Kiabált, üvöltözött, majd így szólt:
- Te rohadék! Add vissza őt!
Rendőr: Nyugodjon már le maga idióta! Életfogytig tartó büntetést kap!
- Azt már nem!
S lehajolt, hogy egy törött üvegdarabot megfogjon, azt pedig magába döfte, s az arcát is össze vissza karcolta. Úgy nézett ki, mint egy sátán. Mjad üvöltött egyet torkaszakadtából, s összeesett. A rendőrök semmit nem tudtak tenni, mert ott helyben elvérzett.
Ivi már nem volt ott. Szaladt a kisbabával, hogy ne maradjon meg a fejében ez a szörnyű kép. De nem is láthatott semmit, mivel elaludt, miután Ivi a karjában tartotta.
Hazavitte. Tom mellé befektette. Jól betakarta, s egy puszit nyomott a homlokára.
Ivi: Jó helyen vagy már. Most felhívom Anyukád, s ő érted jön.
Aira: Jóóóóóóó.
Ivi: Maradj csendbe picim, ne ébresztd fel Tom bácsit.
Majd kiment a hálóból, s felhívta testvérét, aki 5 percen belül ott termedt férjével.
Belopóztak a hálóba, s Ivi kihozta Airát onnan.
Ezután átnyújtotta őt szüleinek, akik átölelték őt köszönetképpen. Tom felébredt, aki nagyon örült, hogy előkerült a kicsi.
Épp menni készültek, amikor Ivi kinyitotta az ajtót, s utána már csak a palfont látta.
AJÁNLOM AZ OLDALT
