Ivi: Szóval ha meg is szülném a babát, meghalnék?
Dr Menson: Talán még meg sem tudá szülni...
Ivi: Rendben...
Dr Menson: Nézze...menjen haza, beszélje meg a családjával, ez a legfontosabb -mondta-, és jöjjön vissza holnap, adok időpontot délután 3-ra -ajánlotta fel kedvesen-, megfelel?
Ivi: Igen. Köszönöm.
Ez még semmi sem volt.
Ivi nehéz pillanata most fog következni: közölnie kell családjával a történteket. Mikor hazament, felhívta édesapját, testvérét, hogy jöjjenek át.
Mindenki furcsálta a dolgot, de mire George és Morrisonék is megérkeztek, nagy nehezen belevágott.
Ivi: Nézzétek -vett nagy levegőt-. Nagyon fájdalmas dologról van szó -másodpercekig nem mondott semmit, majd belevágott-. Még a nulladik, azaz a legeslegelején vagyok a méhnyakráknak.
Mint valami szellemet láttak volna, úgy nyitotta mindenki nagyra a szemét.
George: Tessék?
Lill: Hogy lehet ez?
Tom: Micsoda?
James: Csak viccelsz?
Ivi: Nem...ez komoly. Most jöttem az orvostól, hogy megtudjam, terhes vagyok-e. És ő azt monda, hihetetlenül nagy szerencsém van, hogy ilyen korán jöttem.
Lill: Szóval nem életveszélyes?
Ivi: Nem.
George: És mi az oka?
Ivi: Háát...-először apjára, majd Tomra vetette tekintetét-, azt mondta, hogy nagy esélye van annak, hogy...mástól jött át...
James: ??? Ezt nem értem.
Lill: Arra célzol, hogy Tomtól nem jöhetett át?
Ivi: Igen...de...
Mindenki értette. Szúrós szemek vetődtek Tomra.
George: Tomas! Ugye nem csaltad meg a lányomat?!
Tom: Nem!
Lill: De Tom! Ismerem Ivit, nagyon jól. És rengeteget beszélünk. Tudom, mikor hazudik, és mikor a legőszintébb. És azt is tudom, hogy ő nem csalt emg téged. De a vírus csak akkor tud bejutni a szervezetébe, ha a hordozója már másvalakivel is kavar...
George: Igen. Tom, szorul a hurok!
Tom: De één...
Ivi: Nézd. Most itt az a legfontosabb, hogy őszinték legyünk. Tom -összeszorította száját, hogy visszafojtsa a sírást-, lefeküdtél valakivel augusztusban mással?
James: Gyerünk! Válaszolj már -sürgette-.
Lill: Válaszolj!
George: Az Istenért!
Ivi: Tom!
Tom: ...
AJÁNLOM AZ OLDALT
