Ivi: Tom, az életem forog kockán... muszáj tudnom...
Tom: Igen -sütötte le szemeit-, van egy másik nő az életemben...
Ivi: Kicsoda? -vágta rá-.
Tom: Rovena Kingstone.
Ivi: Miiiii????? Ő meghalt!!!!
Tom: Nem, nem halt meg.
Ivi: De ott feküdt...
Tom: Igen, de meggyógyult. És találkoztam vele.
Ivi: De nem ilyennek ismerlek!
Tom: Tudom...
A többiek mind megszólalni nem tudtak. Visszafolytott lélegzettel hallgatták a szoros párbeszédet.
Tom: Amikor közeledett hozzám, én el akartam menni, egyáltalán nem tartottam vonzónak.
Ivi: Tovább! Tudni akarok mindent!
Tom: Bedrogozott, és azt hittem, te vagy, mert ő elhitette velem.
Ivi: Akkor már értem, miért voltál olyan kába, amikor hazajöttél.
Tom: Sajnálom. Kérlek bocsáss meg!
George: Nézd, Tom. Itt a szavak csak a becsület miatt szólnak. Ivi rákbetegségben szenved. A szó nem gyógyír.
Ivi: Mit tegyek?
Lill: Úgy szerettem volna egy unokahúgot...-keseredett el-.
Ivi: Én meg egy gyönyörű kisfiút -hajtotta le fejét-.
James: Nagyon sajnálom Ivi -tette vállára a kezét a mellette lévő fotelből-, tényleg.
Ivi: -csak egy kedves mosolyt erőltetett arcára, és igyekezett nem sírni, hanem inkább tovább lépni, hogy mi legyen-.
Pár perc múlva Lill kezdte a beszélgetést. Ivi csatlakozott, és a többiek is utána. Megbeszélték, hogy inkább melyik lehetőség lenne a jobb. Mindenki arra szavazott, hogy műtsék meg, minthogy a szülés előtt meghaljon. A fájdalmas döntés után mindenkinek fáj a szíve, hogy a tökéletesen boldog Iviana ilyen letört, és életkedvtelen lett.
Senki nem akart hazamenni, ezért mind a négyen ottmaradtak náluk.
Reggel Ivi mégis vidáman kelt fel.
Mindenki igyekezett moslyogni rá, és elterelni a figyelmét egész nap.
Délután háromra kell mennie Dr Mensonhoz. James úgy gondolta, elmennek kicsit Tommal, és elviszik Airát, míg Lill és apja elkísérik Ivit az orvoshoz.
Menson doktorúr be is hívta 3 óra után 7 perccel Ivit.
AJÁNLOM AZ OLDALT
