64. rész
2013.03.26. 17:27
A vipera szorításában
Bent, az orvosi szobában Dr Menson megkérdezte tehát Ivit, hogy melyik lehetőséget választotta.
Ivi: A műtétet választanám...
Dr Menson: Rendben. Nézze...egyszer még úg fog gondolni erre a döntésre, hogy nagyon is jól tette.
Iv: Igen, biztosan...mikor lesz a műtét?
Dr Menson: Hát...még ne haladjunk ennyire előre. Először vizsgálatokat kell végeznünk, és...á apropó. A férjével mi a helyzet?
Ivi: Lefeküdt egy nővel igen, de bedrogozta, és ezért történt. Nem igazán haragszom rá...
Dr Menson: Nagyszerű hír, hogy nem megy tönkre emiatt a házassága.
Ivi: Igen, legalább ez jó...kérem, mondja el, mikor lehetne a műtét?
Dr Menson: Jöjjön vissza egy, majd két hét múlva. Megvizsgálom, és megnézem, milyen gyorsan változik a tünet, illetve maga a folyamat milyen gyors. Ha nagyon gyors, minél előbb műtétre szorul. De ha nem, akkor 1 hónap is lehet.
Ivi: Köszönöm. És nagyon hálás vagyok önnek, hogy felfedezte bennem ezt a betegséget. Ha ezen túl leszünk, nagyon szívesen meghívnám magát egy teára, kicsit beszélgetni, és hajlandó lennék akár milliókat is fizetni...
Dr Menson: Iviana, ez a munkám, hogy embereket mentsek meg.
Ivi: De akkor is! -ellenkezett, majd elmosolyodott-.
Dr Menson: A jövő héten szerdán 4-re, és két hét múlva csütörtökön háromnegyed háromra van szabad hely. Megfelel?
Ivi: Persze, tökéletes, köszönöm. Viszlát.
Dr Menson: Viszontlátásra.
George és Lill egyből kérdezgeti kezdték, mi történt. Ivi természetesen beszámolt mind a 6 percről, amíg bent volt.
Eközben a parkban...
James Tommal és Airával ment el sétálni a parkba, hogy megbeszéljenek mindent.
Egyébként az idő kellemes volt, még délután negyed négy sincsen, de körülbelül 20 fok van. A nap süt, a szél pedig nem is szél, csak szellő.
Sétálgattak, James a babakocsit tolta, amiben Aira ült csendesen. Közben a mellette sétáló Tommal beszélt.
Jam: Komoly? ... bedrogozott? Nem hiszem el...
Tom: Hát igen. Szörnyű mire képes ez a vipera.
Jam: Én sem tudtam, hogy még él...
Tom: Én nem is tudtam ki ő. Ivi nem mesélt nagyon róla, a nevét sohasem említette, legalábbis nem emlékszem rá.
Jam: Nem akarok vészjósló lenni, de ha még él, biztosan nem ez volt az utolsó alkalom, hogy bekavart.
Tom: Igazad lehet...
Jam: Menjünk szerintem a rendelőbe, hátha végeztek már.
Tom: Legyen.
Út közben, félúton találkoztak Iviékkel, és nekik is elmondta röviden, amit az orvos mondott.
Mindenki Ivire nézett és figyelt rá, miközben mesélt. Észre sem vették, ki jön velük szembe...
|