Az ébredés

Abban a pillanatban, amikor az utcába kanyarodtak, szörnyű látvány tárult eléjük: a panellakás, amiben éltek csupa fekete koromból, törmelékekből állt. Az utca lakói mind elszörnyülködve figyelték az eseményeket.

Jam leparkolt a szomszéd háza előtt, és azonnyomban kiszállt a kocsiból, és a tömeghez futott.

Meglátta a vele egyidős szomszédlányt, Bianca Robertsont, aki arcát a kezébe temetve állt a leégett ház előtt, körülötte két felborult szatyor, és a belőlük kiömlő élelmiszerek. Bevásárolt.

Jam: Mi történt Bianca?

Bianca: A házat felrobbantotta valaki. Egy gázcsövet vágott el, és felrobbant az egész!

Jam: És a többi lakó?

Bianca: Ők mind -próbált levegőhöz jutni a sírásból- bentrekedtek.

James ekkor értette meg: édesanyja, akivel abban a házban élt, életét vesztette.

Bianca: Az anyukám!

Mikor ő felfogni próbálta az eseményeket, felesége ott termedt a háta mögött, és átkarolta a szegény lányt.

A levegő nehéz volt, poros, szenes és füstös. Eszméletlenül gázszag volt, az utca végig szürke volt, csak a tűzoltóautó szirénája zengte be és lámpája világította meg.

Aira csak nézte az egészet, ahogy az emberek sírnak, és rendkívül átérezte a fájdalmukat.

A csendet ekkor a romok alól kijövő két tűzoltó törte meg. Karjukban kisgyerekeket hoztak ki. Pár szülő odarohant hozzájuk, és atölelték gyermekeiket.

Pár pillanattal később még két tűzoltó segített ki néhány felnőttet és időseket.

Majd az egyikük kiabálni kezdett:

- Figyelem emberek! Szinte mindenkit sikerült kiszabadítanunk, egy idős hölgy életét már nem tudtuk megmenteni. Van itt hozzátartozója?

Ekkor Bianca kibújt Lill karjaiból és a kiabáló tűzoltó elé lépett.

Bianca: Van.

Egy másik tűzoltó éppen ekkor hozta ki karjaiban az idős hölgyet, Miranda Robertsont.

A fiatal lány ekkor átölelte halott édesanyját, és a fülébe mondogatta: nem halhatsz meg mama, élned kell velem! Neeem!

James átkarolta feleségét, és épp készült felvenni Airát, aki nem volt ott.

A következő másodpercben Bianca lábánál állt, és a nadrágját rángatta.

Aira: Titi. -nem reagált rá- Tititititi!

Bianca lenézett a földre és meglátta a kiváncsi kislányt.

Ekkor Bianca leült a földre, ölében édesanyjával.

Aira megérintette Bianca kezét, majd mélyen az idős hölgy szemét nézte. Ráncos homlokára tette kis kezecskéjét, és megsimogatta az arcát.

Aira: Titititi!

Mindenki kikerekedett szemekkel figyelte a történéseket, még a tűzoltók is csendben voltak.

Hirtelen egy rövid fénysugár világított a halott hölgy testére, majd lassan, és nehezen felnyitotta szemeit!

Aira vidáman mosolygott a nénire, és azt mondta neki: Jó reggelt!

Bianca fel sem tudta dolgozni a történteket, nem tudta, hogy a csodatevő kislányra, vagy a halálból felébredő anyjára nézzen.

Aira mégegyszer Biancára és édesanyjára mosolygott, majd szüleihez szaladt a hatalmas varázserejű kislány.