Tintabetűk

Néhány dolog még menthető volt, ami náluk volt, vagy éppen Iviéknél maradt.

Számítógép, tévé, effélék maradtak bent a lakásban, illetve pár ruha és játék.

George úgy kapta meg Ivi lakását, hogy volt benne egy nappali, konyha és étkező, fürdő és 3 szoba. Az egyikben George hálószobája van, a másikban néhány műszer van.

A harmadik üres. Egy üres hálószoba. Ez volt egykor Lill szobája. Ide költözött be Lill és James. A műszeres szobában volt egy kihúzhatós kanapé, George áthozatta ebbe a házba ezt a kanapét, ha elaludna munka közben, ezen a kihúzhatós kanapén el tud.

Ezt a kanapét kapta Aira. Még egy szekrény volt bent, itt a játékok és a ruhák elfértek.

Amint készen voltak, Lill telefonált húgának a történtekről.

Ezután leültek ketten és meséltek Georgenak a történtekről.

Ekkor Aira már aludt, álmos volt a kicsi.

London utcái elcsendesedtek. Este kilenc óra, zengi a Big Ben.

Pár utcával arréb, a Victoria utcában valaki mégsem alszik: Iviana Season.

Nehezen dolgozza fel azt, amivel meg van átozva. Illetve folyton nővére kétségbeesett hangján töpreng, és az eseményeken: a ház, amiben családja másik fele lakik, hirtelen tönkre megy, ahogy  Aira megmentett egy halott nőt.

Úgy érezte ezért is Rovena lesz a felelős.

A mellette alvó Tomra, a vőlegényére nézett. Megbánta, hogy így lekiabálta őt, pedig nem is tehetett semmiről. Igazából csak segített neki, végig lelki támogatást nyújtott.

Majd egy különleges érzés járta be a testét.

Mindene görcsbe rándult, szíve megszorult, és szúrósan maga elé nézett az éjszakában.

Rátört az ihlet. Egy különös és furcsa érzés, ami arra késztette őt, hogy toll at ragadjon és alkosson.

Lerántotta magáról a takarót, a fiókból kivette a Novust, és semmi mást.

Kiment a nappaliba, az olvasósarokba. Beült a besüppedő fotelbe, és kinyitotta a könyvet. Az első oldalon mindig van egy toll, azt használta most is.

Fellapozta egy üres oldalon, és leírta a dátumot. Felette kihagyott egy kis helyet a címnek.

Kezében a toll apró kis betűket rajzolt, szinte már magától írt a toll. A lámpa fénye szépen megvilágította a betűket, így a tintabetűk csillogtak.

Szinte pár perc alatt két egész oldalt írt. Még csak nem is gondolkodott hozzá. Egész egyszerűen írt.

Majd hirtelen megállt. Kitette az utolsó mondat pontját, és megállt. Visszanézett a dátum fölötti kis helyre, és gyöngybetűkkel odaírta: Tintabetűk.