Szeptember

Tom unottan ücsörgött a tervrajza fölött, amit egy megrendelője számára készített. Folyton menyasszonyára gondolt, és aztán valami nagyszerű ötlet villant meg az agyában: kitakarítja a házat, beborítja virágokkal a hálószobát, és egy romantikus estet készít elő.

Azonnal neki is látott a munkának, betette a fiókba a rajzot, és gyorsan ráírta a címzett nevét.

Eközben a kórházban...

- Doktorúr, mi történt?

- Bemehet a lányához.

- Miért? Mi történt? Mondja el, kérem!

- Meg tudtuk műteni, a medence csontja rendbe fog jönni egy 1-2 hónap alatt, mivel valamilyen isteni szerencsének köszönhetően a csont szintén csak megrepedt, mint a csigolya...

- Mégsem tört el?

- Úgy látszik.

- Ez nagyszerű hír!

- A fejét megütötte, de hál' Istennek semmi baja nincsen. Uram. Tisztában van azzal, hogy Iviana mozgássérült is lehetett volna, illetve ha másik szögből éri az ütés, bele is halhatott volna?

- Jaj, ne mondjon ilyeneket! Igen, és hálát adok az Istennek, hogy megvédte az én kislányomat.

Ezután az ajtóhoz értek.

George odament az ágyhoz, amin Ivi feküdt.

- Apa?

- Szia.

- Majdnem meghaltam.

- De élsz! Drágám életben vagy! -mosolygott lányára. - Kérlek, ne gondolj erre többet, hisz fel fogsz épülni!

- Igen apa. -mosolygott. Tom? -váltott témát.

- Juj! Azonnal felhívom, hogy jöjjön ide, és a nővéredet is értesítem.

Kiment a szobából, hogy az orvos addig beszélhessen Ivivel.

Tom végre végzett a takarítással, amikor megcsörrent a telefonja, és a hír lesokkolta, amit leendő apósától hallott. Azonnal a kórházba sietett, ahogyan az aggódó nővér is, Lill.

Mikor Tom megérkezett, Lill már az ágyon ült, és húga kezét fogva beszélgettek.

Ivi szeme egyből felcsillant, amikor meglátta őt.

- Kérlek drágám, mesélj el majd mindent.

- Jól van.

A kórházban töltött napok és hetek nagyon lassan teltek. Tomnak fájt igazán. Ő minden nap otthon, egyedül aludt el, és kelt fel. A napot persze a kórházban töltötte, de hiányzott neki a reggeli csók, és az, amikor este, hulla fáradtan egy jó éjt puszit adnak egymásnak.

Napról napra egyre jobban érezte magát Ivi. Nemcsak az őt körülvevő emberektől, hanem, a támogatástól, és szeretettől. A második hét közepén már felült teljesen, és a harmadik hét vasárnapján fel tudott állni. Így be is köszöntött a szeptember.

1976 szeptembere rengeteg lehetőséggel és eseménnyel fog zajlani. -gondolta mindenki ugyanabban a percben, aki ismeri Iviana Seasont.