A tervek

Szeptember 4.-e. Péntek. Tom egy széken ül, az ágyban fekvő menyasszonya előtt. Az esküvőt tervezték.

Lill a másik oldalon ül.

- Jaj, hugocskám, olyan esküvői ruhát láttam! - kiáltott fel. - Ha meggyógyulsz, el kell jönnöd velem, és megvesszük együtt. Na mit szólsz?

- Nagyszerű ötlet Lill. - mosolyodott el. - Én már el is képzeltem. 

- Mikor szeretnéd? - kérdezte Tom.

- Hm...a jövő héten kiengednek... mikor? - adta át a választási lehetőséget nevetve Tomnak.

- Szeptember tizennyolcadika?

- Tökéletes! - felelte szinkronba Ivi nővérével, aztán még ők is meglepődek, összenéztek, és nevettek.

- Akkor ki is tűztük az esküvőnk időpontját. Még ma intézem a helyszínt, és meghívok mindenkit.

Ivi bólintott egyet, és tudta, ha megkérdezi hol lesz, azt mondja: meglepetés.

Ivi nagyon remélte, hogy ez a két hét gyoprsan el fog telni, és már a jövő héten kiengedik a kórházból.

A hétvége szörnyen lassan telt el, mert Tom és Lill intézték az esküvőt. Egyikük se tudott többet maradni egy nap, mint 2 órát.

Kedden reggel megtörve a nagy csendet Raihsay doktorúr jött be a szobába.

- Iviana. Nagyon jó hírem van!

- Igen?

- Ma már hazamehet!

- Jaj de jó! Ó doktorúr! - mondta örömkönnyek között. - Nagyon örülök.

- Elhiszem. Tessék, itt a telefonja, hívja fel a családját, hogy minél hamarabb jöjjenek önért, és végre szabad lehessen. - mondta úgy, mintha Ivi gondolatában olvasott volna.

Ezután kiment, hogy nyugudtan tudjon beszélni.

De még mielőtt tárcsázni tudta volna az egyik számot, megcsörrent a telefonja.

- Haló.

- Szia, Denisse vagyok.

- Szia.

- Hogy vagy?

- Nagyszerűen! Kiengedtek a kórházból. - mosolygott önfeledten.

- Ez nagyon jó hír. Ivi... - terelődött el a szó. - Híreim vannak a könyvvel kapcsolatban...

- Mondjad.

- Hát...