Ivianát kerestetik

- Haló?

- Szia George. Ivi nem beszélt veled? - kérdezte a levegőjét visszafojtva.

- Nem. Miért? Baj van?

- Nincs...vagyis hosszú lenne itt a telefonba elmesélnem. Szerinted hol lehet?

- Könyvkiadáónál nézted?

- Nem, jó ötlet. Megyek is, majd szólok, ha megtaláltam.

- Rendben. Szia.

- Szia - azzal Tom már el is indult a The Best Review-hez.

Felkapta fekete bőrdzsekijét, bezárta a lakást, és már az úton volt. Taxit fogott, és a pár utcányira lévő épülethez furikázott. Odaadta a pénzt a söfrőnek, és már ki is pattant a fekete járműből, ami füstölögve továbbment. Belépett a az üveglapokkal borított épületbe. Az ajtó automatikusan szétnyílt, majd belépett a klimatizált helyiségbe. A recepciós pulthoz sétált, de ott senki se volt. Körbenézett az aulában, de egy árva lelket se látott.

- Hahó - mondta, s az egész térben visszahangzott mély hangja. Megnyomta mégegyszer a csengőt.

Semmi válasz.

- Van itt valaki?

Nem úgy tűnik...

Mikor már minden reményteléennek tűnt, az aula túlsó végében egy alacsony nő tipegett magassarkújában meglepő gyorsasággal.

- Elnézést uram. Miben segíthetek? - kérdezte vékony, sipákolós hangján.

- Iviana Season nem jelentkezett be esetleg ma? - kérdezte, mire a nő felvont szemöldökkel fürkészte Tom arcát. - Á, én Tomas Bakery vagyok, a vőlegénye.

- Keresem - azzal a monitor sorait böngészte, de csak a fejét rázta. - Nem, nem látom a nevét...egy héttel ezelőtt jelentkezett be utoljára.

- Értem. Köszönöm - sóhajtotta, majd már indult is el. - Viiszlát.

Csalódottan lépett ki az útra, fújt egyet, és most tanakodott, hova is mehetne tovább. Nem hívhatja fel az összes ismerősét... berágott rá. Nagyon. És ezt ő szúrta el.

Inkább hazamegyek, majd jön, ha már nem haragszik rám - gondolta, és leintett egy taxit.

Beugrott még a sarki boltba, valami ebéd miatt. Mire hazaért, elmúlt dél.Lepakolta az élelmiszereket a konyhába, leült a kanapéra, és lehajtotta szemhéját. Belegondolt, hogy mennyire elszúrta, és hogy mennyire haragudhat most rá mennyasszonya. Fájdalmas szúrást érzett a szívében, felnyitotta a szemeit, és maga elé meredt.

Friss levegőre van szükségem - gondolta, és kiment a kertbe. Leült a fából faragott hintaágyra, lecsukta szemeit újból. Magában gondolkodott. Mikor már majdnem elszundított, váratlan dolog érte őt...