Az esküvő rovására

Tom észre se vette, hogy valaki mögé osont percekkel ezelőtt. A szél halkan süvített. A nap melege gyengült, az égen vékony fátyolfelhők takarták el. A nőre apró, kecses árnyék vetült a magasan sütő napból. Megfogta a fatámlát, aztán ujjai átcsúsztak a férfi vállára, aki azonnyomban felriadt, és hátrafordult. Tekintetében meglepettség látszott, aztán pupillája kitágult az örömtől.

- Hát még sem mentél el? - kérdezte, és törzsével is hátrafordult.

- Miért mentem volna el? - kérdezte Iviana és leült vőlegénye mellé. - A tegnap miatt? Ó, azért ennyire nem voltam mérges.

Tom kikerekedett szemekkel figyelte.

- Igen, dühös voltam tegnap este, de most már mindegy.

- Akkor hol voltál egész nap? Én elmentem a The Best Review-hoz is, felhívtam George-ot is.

- Az orvosomnál. És erről szerettem volna beszélni ma veled, de nem találtalak itthon, ezért kijöttem a kertbe.

A férfiben minden tisztává vált, de csak most kezdett gondolkodni Iviana szavain. AZ orvosánál volt, és szeretne a történtekről beszélni vele.

- Mi volt az orvosnál? - szaladt ki a száján és megfogta a nő kezét.

- Tudod - váltott át még komolyabb hangnemre - sajnos nem tarthatjuk meg az esküvőnket ősszel. Sem szeptemberben, sem októberben.

- Tessék?

- Meg kell műteni két héten belül, mert kezd rosszindulatúvá válni a daganat. Korán reggel hívást kaptam, hogy menjek be a rendelőbe - mondta, mert még mindig látta Tom szemeiben az értetlenséget.

- Ne!

Csak ennyit tudott mondani, annyira lesokkolták az előb hallottak. Kellett neki néhány perc, hogy fel is fogja, amit Ivi mondott neki.

- Úgy döntöttünk a doktorúrral, hogy holnapután befekszem. Azért ilyen korán, mert egyre közeledik a menstruációm, és nem tudnak megműteni, ha csak a jövő hét végén fekszem be - mondta, mert látta, hogy vőlegénye képtelen megszólalni. - Műteni hétfőn fognak.

Tom bólogatott, de még mindig szótlanul ült a hintaágyon, és aztán az nyugtatta meg, hogy mennyasszonyát időben kezelik. Hosszú percek teltek el csendben. Iviana sem szólalt meg, hiszen őt is lesokkolta a hír néhány órával ezelőtt, de így, hogy felelevenítette, még jobban fájt neki.

- És mennyi ideig tart a kezelés? - szólalt meg először Tom.

- Körülbelül két hónap. Szóval szeptember tizennyolcadikának lőttek. Így csak decemberben tarhatjuk meg az esküvőt.

Tomnak felcsillant valami a szemében. Egy aprócsak feltevés, egy halvány szikra, egy ötlet, ami tökéletessé teheti az esküvőjüket. Ezt a gondolatot elhessegette, el is felejtette, hogy semmiképp se mondja el Ivinek. Varázslatos terve támadt.