A hír

Semmi szándéka nem volt elmondani a mennyasszonyának a tervét, inkább csak eljátszott a gondolattal, aztán eszébe jutott, hogy most kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy ő most az esküvőt tervezze a fejében, ami még jócskán arrébb van.

- Segítek összepakolni - állt fel a hintaágyról, kezét Ivi felé nyújtva.

- Rendben - felelte, és bementek a lakásba.

Az aznapot azzal töltötték, hogy kerestek egy nagyobb sporttáskát, összeszedtek néhány ruhát, amit aztán bele raktak. A tisztasági holmikat későbbre tartogatták, hiszen addig még van a szombat. Ez a péntek szomorúsággal zárult le, meg néhány telefonhívással. Ivi felhívta George-ot és a húgát is, hogy elmesélje a történteket. Mindenki elkeseredetten fogadta a hírt, és mindent felajánlottak, amit csak tudtak. Lill megígérte, hogy naponta bemegy majd hozzá egy minimum háromnegyed órára. George is bemegy hozzá délutánonként.

A telefonban megszólalt a kis Aira hangja. Ivi elmosolyodott, mert nagyon szerette a kislányt.

- Szia Aira, mi újság van veled? - kérdezte kedves hangján.

- Hááát, anyával megbeszéltük, hogy nem vágatjuk le a hajam, amíg nem ér a csípőmig - felelte szép, tiszta hangon.

- Az tök jó. Apa mit szól hozzá?

- Igazából szerinte szép ha egy kislánynak hosszú haja van.

- Bizony.

- Én is megyek hozzád be a kórházba - váltott témát a kislány.

- Annak nagyon örülnék. Kár, hogy nem láthatlak minden nap - mikor ezt kimondta, hallotta, ahogy a kislány elmosolyodott.

- Az jó lenne. Most adom anyát. Szija.

- Szia drágaságom.

Ez a beszálgetés is rengeteget jelentett neki, hiszen mindennél jobban szerette Airát, az unokahúgát. Este fáradtan dőlt le az ágyba, kivette a fiókból a Novust, és leírta szíve gondját. A toll csak úgy száguldott az ujjai között, a mellette fekvő Tom, pedig elmosolyodott, majd tovább lapozta a könyvét, amit épp olvasott.

Nem sokkal később elcsendesedett a ház és a környék is. Iviana hallotta vőlegénye halk szuszogását, s hiába gondolt a lehető legjobbakra, képtelen volt elaludni. Az álom valamiért nem jött a szemére. A gombócot torkában már rengetegszer lenyelte, de hiába; csak a hétfőre tudott koncentrálni. Mikor végre elaludt, különleges ember szólította meg őt álmában egy különleges üzenetettel.