Amikor beléptünk az étterembe, egyből ráhangolódtunk az egészre. Kellemes fények, szép ülőgarnitúrák. Valahogyan az én bohókás stílusomra emlékeztet. Vajon Sherlock a tökéletes megfigyelőképességéből hozott el ide, vagy ráhibázott? Szerintem inkább az előbbi. Szóval körbenéztem, míg Sherlock mellett egy asztalhoz sétáltam. Néhol a falból kis szökőkutak fakadtak, ami a romantikus stílusjegyre utalt. Imádtam!

Leültünk végül egy asztalhoz. Egy nyugis sarokba. Ő a falnál ült, én vele szembe. Mögöttem nagy cserepekben gyönyörű fikuszok díszelegtek. A tompa fény bámulatosan tört meg a növények fényes levelein. Eszembe jutott közbe, hogy a táskámba dobtam indulás előtt a fekete swarovski-golyós nyakláncomat. Gondoltam, a V-kivágású ruhámhoz tökéletes lesz. Láthatóan vettem ki a táskámból, és elegánsan az asztalra tettem. Belenéztem a velem szemben ülő férfi szemébe.

Ezúttal halványkék szemei megteltek élettel, és az asztalon égő gyertya fénye csillogóssá varázsolta tekintetét. Reménykedően pislogtam rá, hogy majd ő romantikusan kapcsolja be a nyakéket a nyakamon. Egy ideig szenvedtem vele, majd ismét a szemébe néztem. Aztán a nyakláncot a tenyerembe tettem, és a golyót ide-oda gurguláztattam az ujjammal, mígnem felállt a helyéről, és mögém sétált. Óvatosan kivette a kezemből a láncot, majd a mellkasomra illesztette. Bekapcsolta a fém kapcsot, s mikor megköszöntem, és a fejemet felfelé emeltem, lehajolt, és arcomra nyomott egy puszit.

Ajaki érintésétől libabőrössé váltam, forró csókja az arcomon még sokáig ottmaradt. A fülemig ért a szám, biztosan úgy elpirultam, hogy rákvörös lett az arcom. Miután visszasétált a helyére, és a falhoz húzódott, kedvesen mosolygott rám. Egyet pillantottam, és megérkezett a pincér, kezében két étlappal.

- Jó estét kívánok – szólalt meg, s közben a kezünkbe adta az étlapokat.

- Jó estét – feleltük szinkronba Sherlockkal, s kinyitottuk a szép borítású könyvet.

- Mit hozhatok inni? Ajánlhatok esetleg pezsgőt, vagy vörösbort?

- Vörösbort kérnénk – mondta a bámulatos férficsoda velem szemben, a pincér miután felírta a jegyzetlapra a vörösbor szót, elment és Sherlock újból rám mosolygott.

Egy kis ideig csend volt, de még nem az a bizonyos kínos csend. Sherlock folyamatosan bazsalygott, a szemeit nem vette le rólam. Aztán mikor már tényleg nem beszélgettünk egy jó öt perce, egyszer csak az egyik lábamhoz ért. Mivel nem húztam harisnyát, a bőrömön éreztem nadrágja anyagát. Simogatni kezdett a lábával, én pedig jól elpirultam. Ez volt a második az estén, amikor hozzám ért. Persze itt kacérabb volt, és nagyon jól esett. Megigazítottam a hajam, kissé előrehúztam.

- Hogy érzed magad? – kérdezte kellemes, mély hangján.

- Nagyszerűen – feleltem, és kinyújtottam a lábam, hogy viszonozzam a gesztust. Elvigyorodott, és ez egyfajta visszajelzés volt, hogy jól csináltam. – Olyan romantikus ez a hely!

- Tudtam, hogy ezt kell választanom! - mondta büszkén.

Az asztal közepén volt egy kis művirág dísz, de az egyik levele rosszul állt, azért finoman arrébb csúsztattam a virágszirmok alatt. Mikor húztam volna el a kezem, Sherlock kinyújtotta az övét, és óvatosan az enyémre tette. De olyan finoman, mintha egy pihe lett volna. Egy pillanatra összenéztük, alaposan meglepődtem, majd igyekeztem élvezni a pillanatot. Lassan simogatni kezdte a kézfejem, és az ujjaimat egyesével végigrajzolta övével. Nagyon izgatott már, hogy mióta vonzódik hozzám ennyire, de bátorságom nem volt elég megkérdezni, így tovább feszengtem. Majd, mint valami gondolatolvasó, megszólalt:

- Tudom, hogy fura ez neked – kezdte. – De valahogy megváltozott a felfogásom veled kapcsolatban. Annyira felizgat, amikor a hullákkal foglalatoskodsz – nevette el magát.

- Igen? – kérdeztem kissé megkönnyebbülten, hiszen már nagyon kíváncsi voltam ezzel kapcsolatban. – Azt hittem, egy patológustól mindenki undorodik.

- De én nem mindenki vagyok – váltotta komolyra a szót, és a mosolya eltűnt egy percre. – Nem tudom, hogy mi fog ebből a randiból kisülni, de nagyon igyekszem.

- Ne izgulj, nagyon is értékelem – nyugtattam meg meleg szívvel, és ismét mosolygott.

Aztán kisvártatva a pincér megérkezett a vörösborral. A kecses poharakban gyönyörűen csillogott a bor, s rajta a fények vidáman táncoltak. A zene is megváltozott pörgősebbre. Mielőtt még a pincér elvette volna az étlapjainkat, megkérdezte, mit vacsoráznánk. Igyekeztem nem túl drágát kérni, megelégedtem egy grillezett hallal, míg Sherlock egy könnyed zöldségragut kért. Míg vártunk a vacsorára, elbeszélgettünk, és elborozgattunk.

***

- Olyan szép vagy – döntötte el a fejét kicsit jobbra, és ismét a kézfejemet simogatta.

- Ugyan… köszönöm Sherlock – haraptam az alsó ajkamba, és igyekeztem szexinek tűnni. Nagyon jól esett tőle a bók, és soha nem hittem volna, hogy ezt megélem.

Elcsevegtünk még egy tíz percig, és végre megérkezett a várva várt eledelünk. A ’Jó étvágyat’ után neki is láttunk. Elegánsan, illedelmesen ettem, szépen lassan. Evés közben nem igazán beszéltünk, inkább csak kacéran kacsintgattunk egymásra. Ő végzett előbb. Direkt nem akartam falánknak tűnni, ezért még ekkor sem gyorsítottam bele – szerencsére. Ugyanis olyan nagy élvezettel figyelte, ahogy a falatokat a számba veszem. Olyan jól éreztem magam, és annál jobban, amikor a pincér az én tányéromat is elvette, és nem bakiztam még. Gondolatban megdicsértem magam, hogy eddig nagyon ügyes vagyok.

- Szeretnél még desszertet? – ajánlotta fel, de én egyből megráztam a fejem.

- Nem, köszönöm, már jól laktam.

- Rendben. Pincér! – kiáltotta, és a számlát kérte.

Megköszöntük a vacsorát és távoztunk is. Miután kiléptünk az étteremből, megcsapott a forróság. A klimatizált helységben olyan jó volt, de a fülledt meleg kevésbé. Két métert mentünk, amikor azt veszem észre, hogy megfogta a kezemet! Felemeltem a fejem, és a szemeibe néztem. Bájosan pillantott rám, én pedig a vállára döntöttem a fejemet. Így sétáltunk egy ideig, majd hívtunk egy taxit. Sherlock meglepően az ő címét mondta, nem az enyémet. Elkezdtem izgulni. Ez már csakis jót jelenthet, ha hozzá megyünk.

***

Baker Street 221/B

A derekamat átfogta az egyik kezével, így mentünk be a lakásba. Mikor magunkra zárta a lakást, tudtam, hogy nem csak tíz percig fogok itt maradni. A levegő felforrósult közöttünk, a kulcsát ledobta a kanapéra, és aztán újra a szemembe nézett. A falhoz simulva álltam, míg ő szorosan velem szembe. Két kezét a csípőmre tette, és úgy simogatott. Homlokomon éreztem az orrából kiáramló forró levegőt. Váratlanul jobb karját az arcomra emelte, és megcirógatott. Majd hüvelykujjával felemelte az állam, és gyönyörű – immáron zöldes – szemeibe pillantottam. Ajkai megduzzadtak, kis rést hagyott közöttük. Nem bírtam tovább! Azt hittem felrobbanok! Meg akar csókolni!

Az alsó ajkamba haraptam, félni kezdtem, hogy életem első csókja vele nem úgy fog elsülni, ahogy mindig is szerettem volna. Miután a fogam nem bírta tovább tartani az ajkam, az kicsusszant alóla. Sherlock kezét a tarkómra tette, fölém hajolt, és lágyan megcsókolt. Próbáltam a lehető legtökéletesebben csücsöríteni, de nem kellett sokáig ügyetlenkednem. Már nem figyeltem magamra, át adtam magam a csókjának. Ajkai körbefoglalták az enyéimet, s aztán óvatosan harapdálni kezdte azokat. Mikor nyelve hozzáért a számhoz, fellángolt a bőröm, libabőrös lettem. A sima pusziból egy vad csókban kötöttünk ki, azon kaptam magam, hogy a ruhám egyik pántja lecsúszott, és kivillant a fekete push up melltartóm pántja.

Arra számítottam, hogy majd Ő visszateszi a vállamra, de tévedtem – hála égnek. Abbahagytuk a csókolózást, és egy puszit nyomott a homlokomra. Baljával a tarkómat, majd a nyakamat simogatta. Ujjai lesiklottak a kulcscsontomra, és onnan a vállamra. Megőrültem, amikor ujjai a bőrömhöz értek. Lecsúsztatta a másik pántot is, a ruhát a karom fogta meg, közben átkaroltam a derekát, és gyönyörű, ívelt ajkaiért sóvárogtam. Most én csókoltam meg. Nem bíbelődött a ruhámmal tovább, hanem kezei levándoroltak az oldalamon keresztül a csípőmig, s onnan a fenekemre. Felnyögtem, amikor a ruhán keresztül simogatott. Mellkasát simogattam, majd a hajába túrtam. Göndör fürtjein átsiklottak az ujjaim, majd még közelebb szorítottam magamhoz.

A gyomromban pillangók röpködtek, de csak Rá tudtam koncentrálni. A Csókjai számat elhagyták, s levándoroltak a nyakamra. Szívogatta, csókolgatta, majd amikor nyelvével végigszántotta oldalt, teljesen elszabadult a pokol. Hátát karmolásztam, fejemet oldalra döntöttem, hogy több helye legyen. Egy gyors legyintéssel hátrasöpörte rakoncátlan tincseimet, és tovább folytatta a kényeztetést. Kissé fájt már a lábam a magas sarkúban, de nem akartam megszakítani őt. Egyszerűen lerúgtam magamról, s hirtelen nyolc centivel alacsonyabb lettem. Sherlock egy pillanatra megijedt, majd ismét az ajkaimat csókolta.

Aztán megállt. Abbahagyta. A szemembe nézett, és szenvedélyesen azt mondta:

- Szeretlek Molly Hooper.

előző rész>>

következő rész>>